4.rész (Ismerkedés)
Mihelyt beértem a gimibe egy szőke fiú papírokat (köztük az iskola térképét) nyomott a kezembe. Ránéztem a papírokra, majd ezt kérdeztem:
-Nem ismered Nataniel Lewin-t?
-De, ismerem.
-Hol találom?
-Itt vagyok előtted.
-Ahaaa.
-Eilntézted a beiratkozást?
-Hogy intéztem volna el, ha még csak most jöttem?!
-Ja, tényleg, bocs. Akkor gyere, intézzük el!–ragadta meg a karomat, majd elrángatott a DÖK-ös teremhez. Majd be.
-Szóval, mibe is vagy tehetséges?–szólalt meg.
-Gitározásban, zongorázásban, dobolásban, éneklésben, és táncban.
-Öhm... Oké... –mondta a tarkóját vakargatva.
-Mi baj?
-Öhm... Nem túl sok mindenben vagy tehetséges?
-De.
-Na, első órára nem kell menned, majd Melody meghalgatja hogy tényleg tehetséges vagy... ilyen sok mindenben.
-Ok.–fordultam meg, mire egy idős hölgy lépett be.
-Nataniel, megjött Kentin Alwin.
-Fel se vettük!–döbbent le "Nataniel".
-De-de! Most kivételesen jól csinálta meg a felvételiét, és megjegyzem, bunkóbb mint korábban.
-Igen igazgatónő, gondoltam.
-Akkor én most megyek.–szólaltam meg.
-Várjon kisasszony! Maga kicsoda?–szólt utánam az igazgatónő.
-Samanta Grey vagyok.
-Ó, akkor semmi baj kisasszony, menjen csak!
-Várj Samanta!–szólt utánam Nataniel–Ma este évnyitó bál!
-Jól van, köszi Nataniel, én akkor most tényleg megyek!–köszöntem meg, majd mentem ki. Amikor kiléptem, bele botlottam egy piros hajú fiúba.
.png)
-Nem látsz a szemedtől?!–ordított rám.
-Te meg minek állsz az ajtó előtt, hátha kapsz egy monoklit?!
-Hah, új de már éles a nyelve.
Erre annyira dühös lettem hogy talán egy icike-picike véletlen átkot bocsájtottam rá. A sulirádióból egy rock zene üvöltött, és csak ő kezdett el táncolni, de még milyen hülyén! Esküszöm, ott kaptam röhögőgörcsöt! Mindenki elkezdett rajta röhögni.
-Nem akarok táncolni!–üvöltött. A DÖK-ös terem ajtajából előbukkant az igazgatónő és Nataniel feje.
-Castiel, azonnal fejezze be a táncikolást! Vagy az iródám, vagy befejezi!
-De nem tudom!–mentegetőzött. Erre ránéztem az igazgatónőre, és egyből befejeződött a rock zene, és már Ca nem tudom ki is befejezte a táncot. De ha befejezte, hanem, az igazgatónő irodájába kellet mennie.
Ezután becsegettek, és egy barna hajú lány jelent meg mellettem.
-Szia, Melody vagyok!–mondta.
-Samnta.–fogtunk kezet, majd a tánc termbe mentünk hogy meghalgassa mit tudok.
-Elöször a gitárt!–mondta lelkesen. Én el gitároztam egy saját dalt, majd jött a zongora. ( https://www.youtube.com/watch?v=GNF7HiWL8xc )
Aztán meg jött a dob. Abból is egy saját dalt doboltam el. Majd jött az éneklés.