Most gondolhatjátok, hogy miért a blogba írok egy hírt? Hát, mert nekem van egy olyan elméletem, hogy a híreket nem is olvassák. És hát ez egy elég fontos közlendő. Tudom, rég nem volt rész, ezért bocsi, de elég valószínű, hogy nem is lesz. :'( De ez még nem biztos. Ez volt az első olyan törim, amit nyilvánosságra hoztam a neten, és hát szerintem lehet is látni ezt rajta. :D De szerintem már ezek a Csj-s blogok nem annyira az én világom, de a fantasyk már igen. Ennek a kettőnek lévő összefüggésének köszönhetően nem tudom, hogy maradjon ez a blog, vagy töröljem. De az is lehet, hogy csak átköltözünk Sammel egy másik blogra, de azért folytatódik a sztori. Nem tudom, ez a jövő zenéje még, majd meglátjuk, mi lesz. Addig is, elindítok egy szavazást, ott lesz a kezdőlapon az első szavazás alatt. Hát, szerintem egyenlőre ennyi. Sziasztok!

-Na, ez mi volt?!-kérdezte megrőkönyödve Lysander, amikor végre el állt a szél.

-Boszorkány vagyok.

-Ó, akkor ezért kezdett Good time szólni a sulirádióból!

-Hát... ja.

-Akkor az én titkom sem maradhat leplezetlenül.

-Titok?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Igen.

-Mi az?-kérdeztem.

Ő is csak suhintott egyet a kezével, mire egy kigyó jelent meg a szobámban.

-Na ne már!-mondtam amikor eltűnt a kígyó.-Te is varázsló vagy?

-Hát igen.

-Akkor neked is Eldarya-ban kéne élned?

-Úgy néz ki...

-Uhh... Voltál már Eldarya-ban?

-Rémlik valami...várj csak! Igen! Voltam! 

-Mikor?

-Még 4 évesen. Akkor vesztettem el a szüleimet.

-A Gyilkos lovag által?

-Igen... 

-Az én szüleim is nem sokára... Jesszus! Eldarya! Oda kéne mennünk!

-Sam, nem hiszem...

-De megyünk!

-És honnan tudod hogy merre?

-Azt bízd rám.

-Várj! Ismered a hat testvért?

-Mi? Nem...

-Ők Eldarya örzői, egy kivételével.

-Még pedig?

-Ombreia.

-Miért kivétel?

-Mert összeveszett a testvéreivel, ezért most a Gyilkos lovag segédje, egyben felesége.

-Tudsz a testvérekről képet mutatni?

-Persze!

Ombreia

Nuita

Bonté

Karsé

Épeler

Fleura

(A képek nem sajátok)

-Rendeben, Samanta, te is itt dolgozol mostantól. *csörög a telefon* Hogy?! Mi?! Ott?! Máris megyek!

-Hová megy?-álltunk fel egyszerre.

-A főtérre. Beyoncé ott van.

-Ó..ó.. oké. Akkor mi most megyünk.-mondtam, majd úgy is tettünk.

Egy hét telt el a meghallgatás után, és ahogy telt az idő, anyuék annál kevesebbet voltak otthon. Nem tudtam, miért, a mai napig. Éppen a reggeli kakaómat készítettem, amikor anyu indulni készült.

-Hova mész?-kérdeztem.

-Semmi közöd hozzá!

-Anyu, soha nem beszéltél így velem.

-Mint mondtam, nem a te dolgod!

-Anyu, egy hete mindig egyedül vagyok itthon! Egy hétig most először látlak! Igenis jogom van tudni!!!!!–ordítottam.

-Ne ordíts, felébreszted apádat! Jó, elmesélem, de ez kettőnk között maradjon! És ne mond el apádnak hogy emondtam!

-Tuti nem mondom el!

-Jó-ült le elém az asztalhoz-Ugye tudod hogy ki az a Bob?

-Igen, a régi bérelőd.

-Pontosan. És azt is tudod hogy Miranda leütötte?

-Igen.

-Nos, abba az ütésbe Bob bele is halt. Viszont volt egy fia, aki megfoadta hogy bosszút áll rajtunk. A Gyilkos lovag.

-Gyilkos lovaaaag?–méllyültem bele a történetbe

-Igen. Hasonlít Darth Vader-re!

-Úúúú! :)

-Várjál, mutatok róla képet!

-Volt időd lefényképezni?

-Nem, ez itt a facebook profilképe. Hahahahahhaha!!!!

-Hahahahaha!

-És hát, azért nem is láttál minket mert nem Amerikában voltunk.

-Mi???? Akkor hol voltatok?

-Eldarya-ban.

-Eldarya?

-lgen. Egy világ, ahol természet fölötti lények vannak.

-Miért, mi nem vagyunk azok?! Óóóó...-vettem az üzenetet-akkor Eldarya-ban kéne élnünk?!

-l...igen.

-És ezt mikor akartátok elmondani?!

-Igazából 19 éves korodban kellett volna elmondanom...

-Egy évvel később?! Még is mit képzeltetek ti magadról?! Attól még hogy gyerek vagyok jogomban áll tudni, hogy egy másik világban kéne élnem! Úgy játszottam a tűzzel hogy még nem is tudtam volna! Amúgy meg áprilisban leszek 18, felnőtt vagyok!

-Samanta Grey! Elég legyen ebből!-kezdett el ordítani már anyu is.

-Elmondtad neki?!-jelent meg hirtelen apu.

-Arghhhhhhh!!!!!-odítottam egy utolsót, majd felmentem a szobámba. Felnyitottam a laptopom, majd néztem hogy a könnyeim hogy folynak a billentyűkön.

Felmentem facebook-ra, aztán feltettem egy állapotot, ami egy "Miért??????? :'(" volt. Persze rögtön kaptam az összes ismerősömtől egy "???" üzenetet. De volt egy, aki nem az ismerőseim közé tartozik. A Gyilkos lovag.

Gyilkos lovag: ???

Sam: tényleg te vagy Bob fia?

Gyilkos lovag: Ja.

Sam: és miattad mentek Eladrya-ba?

Gyilkos lovag: Kik?

Sam: a szüleim

Gyilkos lovag: Aham.

Sam: miért?

Gyilkos lovag:Hogy megküzdjünk.

Sam: MI?????

Gyilkos lovag: Hogy megküzdjünk. És még nem ismerik a tervem.

Sam: milyen terved?

Gyilkos lovag: Pont a lányuknak mondjam el? Legyél már rafináltabb! De mivel ilyen béna vagy elmondom. Az összes kuzinommal öljük meg őket. A Kill 7-tel.

Sírva néztem az üzeneteinket. Majd a hirtelen ötlettől vezérelve egyenessé varázsotam a hajam. És barnává. És rövidre. Aztán belépett a szobámba... Lysander.

-Miért sírsz?-kérdzte.

-El kell mondanom valamit.-préseltem ki magamból.

-Mit?-ült le mellém. Én csak suhintottam a kezemmel, mire óriási szél keletkezett.

Boooooocsesz hogy nem folytatom a karácsonyi különkiadást, de szokásomhoz híven aludtam, tehát már nem lenne értelme folytatni.

Boooooooooooooooooocsesz!

Hmmm... Életem egyik legrosszabb napja.

Tehát Lysanderrel mentünk a Music Live-ba, ahol egy kedves hölgy fogadott.

-Jo...jó napot! Segíthetek?

-Igen asszonyom, a stúdiót keressük.

-M...miért?

-Ez a hölgy, Samanta Grey, elkésett ugye a meghallgatásról, és most tenne még egy próbát. Lehetséges?

-Nem tudom, megkérdezem a Barbara-t!-szaladt a stúdióba.–Ó, tessék bejönni, és leülni! Kávét?-kedveskedett a hölgy.

-Köszönjük, nem.-válaszoltam.

-Rendben, várják meg amíg Jessica végez!

-Oké!-mondtam. És akkor pillantottam meg Jessica-t. A barátnőmet.

Ahogy ő is észrevett engem, a vigyort letörölte a döbbentség, és nem énekelt tovább.

-Jessica Gold!!! Miért nem énekelsz?!?!?–üvöltött rá egy nő.

-Én... csak... bo-bocs...

-Rendben, öt perc szünet!

-Sam, te mit keresel itt?-kérdezte gyöngyöző homlokkal.

-Jöttem új meghallgatásra.

-Ó. É...és mit énekelsz?-váltott témát.

-Majd meglátod.–válaszoltam. Aztán megjelent az a ,,Barbara".

-Jól van Samanta, gyűgözz le!-mondta, aztán belökött a mikrofonhoz.

Reggel elgondolkodtam a Lisander-rel való beszélgetésen. És erre az erdményre jutottam: SZERELMES VAGYOK!!!!! Anya Mária Jézus nem tudom tovább!!!!!!! Te jó ég!!!! Azt hiszem menjünk más témára ami felvidít, nem inkább lefest fehérre! Vagy pirosra. Tehát: SZOMBAT VAAAAAAAAAAAAN!!!!!!!! És három ember bejutott a Music Live meghalgatásra! Köztük: ÉN!!!!!! A másik két versenytársam Jessica Gold és Victoria Bloom. Jajj mennem kell, lekésem a meghalgatást!!!

15 perc múlva

Na, remek!!! Lekéstem a meghallgatást, ezért nem kerültem be!!! Ó, most rakták ki hogy ki nyerte! Vajon Victoria vagy Jessica?

*Elindítja a videót*

-Kedves jelentkezők!-szólalt meg a videóban látható férfi-Ugye már mondtuk önöknek hogy három lány jutott be. Jessica Gold, Victoria Bloom és Samanta Grey. Nos, Samanta lekéste a meghallgatást, ezért nem jutott be. És hát kettő közül még nehezebb volt választani. Victoria-nak is, Jessica-nak is remek hangja van! De hát eléggé tökéletesen kell énekelni hogy ide be lehessen jutni! Victoria elrontotta a magas hangot, tehát Jessica nyert. Jessica, holnap reggel pontban 8:00-kor legyen a stúdióban! Köszönöm!

Remek!!! Én Victoria-nak drukkoltam, mert őt hallottam énekelni, és szerintem azt a Jessica-t is legyőzte volna. És király hogy a férfi hangoztatta hogy lekéstem, mert most jönnek a Facebook falamra olyanok mint például hogy "csalódtam benned" vagy éppen "sajnálom". Mintha csak a szüleimet hallanám!

Hmm. Írtak:

Lysander üzenete: Lekésted?

Sam üzenete: szerinted?!

Lyander üzenete: Csak kérdeztem.

Sam üzenet: bocs, csak ki vok borulva

Lysander üzenete: ?

Sam üzenete: ?

Lysander üzenete: Mi az hogy "vok"?

Sam üzenete: vagyok, csak facebook-on szoktak így rövídíteni.

Lysander üzenete: Aha. Talán holnap nyolcokor mi is bemehetnénk a stúdióba hogy meghallgatsanak téged.

Sam üzenete: már úgysem hallgatnának meg! :/

Lysander üzenete: A remény hal meg utoljára!

Sam üzenete: hát jól van

Lysander üzenete: Akkor holnap reggel fél nyolckor ott vagyok érted!

Sam üzenete: ok

Talán még is meghallgatnak!

Ma már térdig ért a hó. A tegnapi hóembert a gyerekek lerombolták. Amúgy tegnap találtam a neten egy hirdetést. Új énekest kerestek a Music live-ban. Az egy stúdió, és én is jelentkeztem a többi 4999-cel. Na mindegy, a suliba neki futottam a fehér hajú srácnak. Szó szerint. A kávémmal együtt.

-Bocs!

-Á, nem baj!–mondta vidáman és gyorsan be futott a fiú öltözőbe. Mindig van tartalék ruhája? És ugyanolyanok? Ki érti ezt?!

Francián lefeltem A+-ra. Amúgy semmi különös nem történt a suliba. Otthon gitároztam egyet és az új dalomat írtam, a "Friends"-et. Amikor befejeztem lementem egy túrórudiért és egy pohár baracklevért. De anyáék sehol.

-Anya, apa!!!–kiabáltam. Semmi. Egyszer csak megint kijött a mellkasomból az a fránya szikra! És el is törtem vele a vázát.-Hupsz!-mondtam. Egyszercsak egy ajtó jelent meg az asztalon (ahol amúgy a váza volt).  Amikor kinyitottam, csak homályosságot láttam. Majd beleugrottam. Ott két széken anya és apa ült, és egy monitort néztek.

-Ti... mit néztek?–kérdeztem. Csak intettek, hogy menjek oda. A neten néztek... ENGEM!!!!

-Ezt... ezt ki tette?!!!

-Mi.

-És miért?

-Mert be akartál jutni a Music live-ra.

-Mindegy!–ugrottam ki az ajtón. Annyira elszomorodtam, hogy elkeztem nézni a "Csillagainkban a hiba"-t. Közbe meg Facebook-oztam. A fehér hajú fiú bejelölt, ezért megtudtam, hogy Lysander Black-nak hívják. Rám is írt.

Lysander: Heló, ma korán elmentél a suliból, miért?

Sam: Nem is mentem el korán!

Lysaner: De-de!

Sam: Emlékszem, már senki nem volt az udvaron, utolsónak mentem haza!

Lysander: Első óra utáni szünetben mentél el!

Sam: Ó. Mintha csak szőke lennék.

Lysander: Aham... Szüleid mit szóltak?

Sam: Nem voltak itthon.

Lysander: Mázlista!

Sam: XD

Lysander: *link*

Sam: Ez mi?

Lysander: Nézd meg!

Én voltam. Az a videó, amit apáék raktak fel. Már ezren megnézték!

Lysander: Ki az a ~boszimami~?

Sam: Anyám.

Lysander: Anyukád tette fel?

Sam: Aham.

És még beszéltünk sokáig. 22:33-ig. Megyek aludni!

SZOMBAAAT!!!! Ja, hétfő. Na szóval reggel amint kinéztem láttam egy... egy hóembert. Körülötte pedig... HÓ!!!! Gyorsan megcsináltam a hajam, felvettem egy fehér pulcsit, egy fekete csőfarmert, és egy piros-fehér sálat. Gyorsan felvettem a barna csizmámat, és rohantam a suliba. Sajna túl korán keltem. 7-kor értem a sulihoz, pedig csak 8-kor kellene. Nem baj, amúgy is otthon felejtettem a táskám. Hazafelé találkoztam anyával, aki a táskámat hozta utánam. Azért hazavitt még egy órára.

-Anya?

-Igen?

-Miért tudok ilyen folyékunyol spanyolul?

-Sejtettem hogy ezt valamikor meg fogod kérdezni. Minden boszorkánynak, vagy éppen varázslónak amikor megszületik kap az egyik kereszt szülőjétől egy képességet. Te Miranda-tól kaptad. Ezt. Nem is sejted milyen fontos spanyolul beszélni!

-Milyen fontos?

-Azt majd megtudod!

A nagy sietségben elfelejtettem meg reggelizni is, ezért a hasam óriásit korgott amikor beléptem a házba. Anya odaadta a reggeli gyümölcsös tejbegrízemet (NYAMMI), és az új könyvem hozzá (Botrányos hercegnők). Aztán fél 8-kor csöngettek. Betty volt az, hogy menjünk együtt suliba. Ő is kapott egy tejbegrizt. :D Aztán indultunk suliba. Első óra tesi. Betty-vel éppen öltöztünk, amikor belépett egy lány.

-Heló, 11.b-sek vagytok?

-Aham-válaszolt Betty kicsit elbanbulva.

-És tesitek lesz?

-Amint látod...-válaszoltam.

-Hú akkor én nem mehetek.

-Miért?-kérdeztük szinte egyszerre Betty-vel.

-Tüdőgyulladásom volt.

-Ja, igaz!-csetintett Betty.–Te vagy Jessi, ugye?

-Persze, Betty, nem a legjobb a memóriád! Ki a barátnőd?

-Sam, ő itt Jessi, Jessi ő itt Sam.

-És ő hogyhogy nem volt itt év eleje óta?-kérdezte "Jessi".

-Mert ő új lány!

-Akkor ezért volt a suliujság címlapján!

-Nem, nem azért voltam a címlapon!

-Hanem?

-Fura dolog történt vele!

-Mi?

-Egy szikra kijött a mellkasából, kettő a szemeiből és egy a hasából.

-Mikor?

-Az évnyitó bálon.-mondtam a földet kémlelve. Felvettem még a tornacipőmet, és Betty is összefogta a haját. Szerencsére még csengetés elött odaértünk.

Végig bemelegítettünk (?). Nem viccelek, egész órán! aztán jött a spanyol. Ott lefeleltem A+-ra. Ajj, már 23:00! Nincs több időm naplót írni!

Vége

~Julcsi

Reggel az órám ébresztett. Gyorsan felvettem a szokásos ruhát majd indultam a suliba. A suliban egy fekete hajú lány osztogatta a suliújságot címlapon: VELEM!!!

-Szia, kérsz egy újságot?

-Ki írta?

-Melyik cikket?

-Ami a címlapon van.

-Én.

-Köszi, kérek! (legalább már tudom hogy kit fogok utálni minden egyes cikkért rólam)

Első óra spanyol, miért nem francia?! Az a lényeg hogy bementem az "A" terembe, és szorongva leültem.

-Őőőő... bocsi ez az én helyem...

-Ja, bocs...

-A mellettem lévő hely szabad...!

-Ó, kösz...!

Mögöttem ül a fehér hajú fiú!!!!

-Amúgy hogy hívnak?–kérdezte a lány aki mellett ültem.

-Sam. És téged?

-Betty. Amúgy tetszik a neved!

-Kösz, a szülinapomra kaptam.

Pár másodpercig nem értette a viccet, majd könnyezve kezdett nevetni. Ez ilyen vicces volt? Na, megjött a spanyol tanár, és kérte a többieket hogy üljenek le. De engem nem kért meg. FELELNI FOGOK?! 

Csak annyit kért a tanár hogy mutatkozzak be spanyolul. Kár hogy egy betűt nem tudok spanyolul! Na, de megmentett megint az az izé ami a bálon történt. Amikor elhadartam hogy mi baja lehet a srácnak... Megint elhadartam a bemutatkozást:

-Estoy Samanta Grey, de 17 años, y vengo de Francia. ¿Es eso suficiente?

-Sí, y A-.

Na, kaptam egy A- -t. (Ötös alá) SZÜNET következett! Én végig a mosdóban gondolkoztam, hogy hogy tudok ilyen jól spanyolul

Vége

~Julcsi

Otthon gyorsan átöltöztem a báli ruhámba, és már mentem volna vissza a suliba, mikor rájöttem hogy nincs kivel mennem. Mindegy, egyedül megyek. 

Mikor megérkeztem a gimibe, a padon egy fehér hajú fiú ült, és nem tudom miért, de meg álltam előtte.

-Mi a baj?–kérdeztem.

-Semmi.–vonta meg a vállát, majd elkezdte nézni a földet.

-El problema es que ni una de las chicas dijo que sí a la pregunta que me preguntó?–hadartam. Nem tudom miért spanyolul. De várjunk csak! Nem is tudok spanyolul!

-Ejha!–nézett fel a fiú, mire én csuklottam egyet, hátra léptem és a mellkasomból egy szikra csillant meg.

-Nincs semmi baj?–mondta aggódva a fiú, engem nézegetve, hogy elő jön e még egy szikra. Bizony ki jött még kettő a szememből, majd egy a hasamból.

-Tá, titi, tá...–motyogtam a nem létező bajszom alatt, majd minden homályos lett. Aztán meg hallottam valami olyat hogy "ding". Tá, titi, tá, ding! Ez az én egyik szerelmes dalomnak pár ritmusa! Tudom, ez az I love you forever! Pont most írok egy szerelmes dalt! Minden elsötétült és látom... Bob-ot! Most kíváncsiak lehettek hogy miért pont őt! Hát azért mert én megszoktam álmodni a jövőt! 

Minden újra homályos lett, majd csodálkozó arcokat látok meg. És olyanokat hallok hogy "Jaj, szegény!" meg hogy "Menjetek arrébb, levegőre van szüksége!" és "Kezd magához térni!". Így igaz kezdtem magamhoz térni. Ránéztem az órámra. Pontosan 45 percig voltam kiütve. Anne ig. helyettes inkább haza küldött, ne hogy még egyszer el ájuljak.

Vége

~Julcsi

A biológia termeben egy barna hajú, szemüveges férfi volt. Gondolom tanár. 

-Jó napot gyerkek!–köszönt–Ma egy új diák érkezett hozzánk.–majd intett, hogy álljak fel. Mindenki megtapsolt (?) majd leültem. A tanár arréb lépett, mire egy vászont tekinthettünk meg.

-És most nézzük Samanta felvételiét!–hadarta, majd gyorsan berakott egy kazettát a lejátszóba. A vászonon megtekinthető volt a felvételim. Na, neeeee!

Amikor vége lett a kis "filmnek" mindenki tapsolt, csak az a Castiel gyerek nem. Azt hiszem roszban leszünk. 

Amikor kicsengettek, a sulirádióból lehetett hallani a dalomat. Erre befogott füllel berohantam a WC-be. Ott elvarázsoltam a sulirádiót, mire Owl City-től és Carly Rae Japsen-től lehetett hallani a Good time-ot. Miért ez jutott az eszembe? Mindegy! Megkönnyebbülten jöttem ki a WC-ből, mire láttam hogy az összes lány ugra-bugrálva táncol, a fiúk meg befogott füllel rohangálna ide-oda. Na mindegy, nem az én bajom!

Délután amikor mentem ki, egy fehér hajú lány állt előttem.

-Szia, Rosalya vagyok, és eszméletlenül jó a dalod! Van már ruhád a bálra?–hadarta.

-Nem, még nincs.

-Akkor gyere, éppen ruhát venni indultam úgy is!–rángatott el a plázáig. Első ruha:

-Ez jó lenne akkor, ha nem lenne ki vágva a háta!-mondta Rosa, majd visszaküldött a próba fülkébe. Második ruha:

-Ez jó lesz, ez jó lesz!

-Rosa, bálba megyek, nem hercegnőnek!

-Oké, oké...

Harmadik ruha:

-Ez lesz az!-mondtuk egyszerre. Még egy darabik elszórakoztúnt a plázában, majd haza mentünk.