11.rész (Még egy titok. De vajon meddig?)
-Rendeben, Samanta, te is itt dolgozol mostantól. *csörög a telefon* Hogy?! Mi?! Ott?! Máris megyek!
-Hová megy?-álltunk fel egyszerre.
-A főtérre. Beyoncé ott van.
-Ó..ó.. oké. Akkor mi most megyünk.-mondtam, majd úgy is tettünk.
Egy hét telt el a meghallgatás után, és ahogy telt az idő, anyuék annál kevesebbet voltak otthon. Nem tudtam, miért, a mai napig. Éppen a reggeli kakaómat készítettem, amikor anyu indulni készült.
-Hova mész?-kérdeztem.
-Semmi közöd hozzá!
-Anyu, soha nem beszéltél így velem.
-Mint mondtam, nem a te dolgod!
-Anyu, egy hete mindig egyedül vagyok itthon! Egy hétig most először látlak! Igenis jogom van tudni!!!!!–ordítottam.
-Ne ordíts, felébreszted apádat! Jó, elmesélem, de ez kettőnk között maradjon! És ne mond el apádnak hogy emondtam!
-Tuti nem mondom el!
-Jó-ült le elém az asztalhoz-Ugye tudod hogy ki az a Bob?
-Igen, a régi bérelőd.
-Pontosan. És azt is tudod hogy Miranda leütötte?
-Igen.
-Nos, abba az ütésbe Bob bele is halt. Viszont volt egy fia, aki megfoadta hogy bosszút áll rajtunk. A Gyilkos lovag.
-Gyilkos lovaaaag?–méllyültem bele a történetbe
-Igen. Hasonlít Darth Vader-re!
-Úúúú! :)
-Várjál, mutatok róla képet!
-Volt időd lefényképezni?
-Nem, ez itt a facebook profilképe. Hahahahahhaha!!!!
-Hahahahaha!
-És hát, azért nem is láttál minket mert nem Amerikában voltunk.
-Mi???? Akkor hol voltatok?
-Eldarya-ban.
-Eldarya?
-lgen. Egy világ, ahol természet fölötti lények vannak.
-Miért, mi nem vagyunk azok?! Óóóó...-vettem az üzenetet-akkor Eldarya-ban kéne élnünk?!
-l...igen.
-És ezt mikor akartátok elmondani?!
-Igazából 19 éves korodban kellett volna elmondanom...
-Egy évvel később?! Még is mit képzeltetek ti magadról?! Attól még hogy gyerek vagyok jogomban áll tudni, hogy egy másik világban kéne élnem! Úgy játszottam a tűzzel hogy még nem is tudtam volna! Amúgy meg áprilisban leszek 18, felnőtt vagyok!
-Samanta Grey! Elég legyen ebből!-kezdett el ordítani már anyu is.
-Elmondtad neki?!-jelent meg hirtelen apu.
-Arghhhhhhh!!!!!-odítottam egy utolsót, majd felmentem a szobámba. Felnyitottam a laptopom, majd néztem hogy a könnyeim hogy folynak a billentyűkön.
Felmentem facebook-ra, aztán feltettem egy állapotot, ami egy "Miért??????? :'(" volt. Persze rögtön kaptam az összes ismerősömtől egy "???" üzenetet. De volt egy, aki nem az ismerőseim közé tartozik. A Gyilkos lovag.
Gyilkos lovag: ???
Sam: tényleg te vagy Bob fia?
Gyilkos lovag: Ja.
Sam: és miattad mentek Eladrya-ba?
Gyilkos lovag: Kik?
Sam: a szüleim
Gyilkos lovag: Aham.
Sam: miért?
Gyilkos lovag:Hogy megküzdjünk.
Sam: MI?????
Gyilkos lovag: Hogy megküzdjünk. És még nem ismerik a tervem.
Sam: milyen terved?
Gyilkos lovag: Pont a lányuknak mondjam el? Legyél már rafináltabb! De mivel ilyen béna vagy elmondom. Az összes kuzinommal öljük meg őket. A Kill 7-tel.
Sírva néztem az üzeneteinket. Majd a hirtelen ötlettől vezérelve egyenessé varázsotam a hajam. És barnává. És rövidre. Aztán belépett a szobámba... Lysander.
-Miért sírsz?-kérdzte.
-El kell mondanom valamit.-préseltem ki magamból.
-Mit?-ült le mellém. Én csak suhintottam a kezemmel, mire óriási szél keletkezett.