7.rész (Évnyitó bál)
Otthon gyorsan átöltöztem a báli ruhámba, és már mentem volna vissza a suliba, mikor rájöttem hogy nincs kivel mennem. Mindegy, egyedül megyek.
Mikor megérkeztem a gimibe, a padon egy fehér hajú fiú ült, és nem tudom miért, de meg álltam előtte.
.png)
-Mi a baj?–kérdeztem.
-Semmi.–vonta meg a vállát, majd elkezdte nézni a földet.
-El problema es que ni una de las chicas dijo que sí a la pregunta que me preguntó?–hadartam. Nem tudom miért spanyolul. De várjunk csak! Nem is tudok spanyolul!
-Ejha!–nézett fel a fiú, mire én csuklottam egyet, hátra léptem és a mellkasomból egy szikra csillant meg.
-Nincs semmi baj?–mondta aggódva a fiú, engem nézegetve, hogy elő jön e még egy szikra. Bizony ki jött még kettő a szememből, majd egy a hasamból.
-Tá, titi, tá...–motyogtam a nem létező bajszom alatt, majd minden homályos lett. Aztán meg hallottam valami olyat hogy "ding". Tá, titi, tá, ding! Ez az én egyik szerelmes dalomnak pár ritmusa! Tudom, ez az I love you forever! Pont most írok egy szerelmes dalt! Minden elsötétült és látom... Bob-ot! Most kíváncsiak lehettek hogy miért pont őt! Hát azért mert én megszoktam álmodni a jövőt!
Minden újra homályos lett, majd csodálkozó arcokat látok meg. És olyanokat hallok hogy "Jaj, szegény!" meg hogy "Menjetek arrébb, levegőre van szüksége!" és "Kezd magához térni!". Így igaz kezdtem magamhoz térni. Ránéztem az órámra. Pontosan 45 percig voltam kiütve. Anne ig. helyettes inkább haza küldött, ne hogy még egyszer el ájuljak.
Vége
~Julcsi